Jelentős lehet a különbség az épített tavak és a természetes tavak gondozás a között.

Mivel általában nincs olyan szerencsénk, hogy kertünket tóval együtt vásároljuk meg (közvetlenül a kacsalábon forgó palota szomszédságában...), gyakoribb eset hogy egy mesterségesen kialakított vízfelületbe próbálunk „életet lehelni”. Persze a teremtés nem egyszerű művelet – de próbáljunk Istent játszani!

 

Az egyik nehéz gondozási feladat a vízinövények telepítése, amit általában a kora tavaszi időszakban kell végezni és ilyenkor bizony hideg a víz! Hacsak nem vagyunk Schirilla György vérrokonai, érdemes thermoruhát vagy a szokásosnál magasabb szárú, mellkasig érő csízmát beszerezni (horgászboltok).

 

A kertészeti szakáruházak a szebbnél szebb növények széles skáláját kínálják, amelyeket akár az interneten keresztül is megrendelhetünk. Ha vízpart van a közelünkben, mi magunk is beszerezhetünk bizonyos fajtákat (már látom ahogy a gyanútlan horgászok mellett reményteli kertépítők vetik magukat a Dunába…), de arra ügyeljünk hogy a kerti növények ültetéséhez hasonlóan, a gyökérzetet lehetőleg talajjal együtt ássuk ki és így is ültessük be. Mivel nyilván nem az a célunk, hogy a természetes élőhelyeket leromboljuk és a saját kertünkbe mentsük át (akinek igen az sürgősen gondolja át), fontos hogy ne vegyünk ki nagy mennyiséget és védett növényeket, társulásokat semmiképpen ne károsítsunk meg!

Bizonyos hínárfajtákat például nem szükséges beültetni, ezek az un. lebegő hínárok mint például a vizidara-hínár vagy a kolokán. Ilyenkor megkímélhetjük magunkat a márciusi fürdőzéstől, de persze nem szeretnék senkit visszatartani ha a beszerzett növényét a tó közepére pillangó úszással kívánja eljuttatni.